2013. november 30., szombat

"...csak máshonnan kell nézni.."

Néhány összefoglaló gondolat a 7. Gyermek és Ifjúsági Színházi Szemléről



A kilencvenes évek végén indult el az a folyamat, amelynek eredményeképpen már a hetedik gyermekszínházi szemle zajlott le a Marczibányi Téri Művelődési Központ épületében és szervezésében. A kétévenként megrendezett fesztiválon az utaztatható, kis térben is játszható előadások szerepelnek. A páros években Kaposváron a Gyermekszínházi Biennálén a nagyobb színpadra készült darabok is helyet kapnak. Így rendszeresen áttekinthető a gyerekszínházak helyzete, a válogatott előadások megmutatják a legjobbakat.

Egy sikeres, érdekes, színes szemléről beszélhetünk. Az ifjúságnak szánt és az úgynevezett megbeszélős műfajok voltak többségben. Érdekes, hogy a kecskeméti Bábszínházak Találkozóján /http://babszinhazak2013.blogspot.hu/ ez év tavaszán reveláció erejével ható előadások itt csak langyos elismerést arattak. KivéveFabók Mancsi, aki langyosnak egyáltalán nem mondható. A székely menyecske meg az ördög című előadása egy műfaj tiszta megjelenése. Fabók vásári bábjátékos. Vagy népi bábjátékos. Elhangzott, hogy a műfajt Kemény Henrik-iszinten műveli. Mint a nagy előd, ő is képes akármilyen helyszínen, akármilyen korú és összetételű közönség előtt ugyanazon a színvonalon játszani, improvizálni. Van egy bőröndje, autós csomagtartója, abban a díszlet, Mátravölgyi Ákos kiváló munkája. És a bábok, remek formájú, testre épülő fura figurák, Lellei Pál alkotásai. És van ő, Mancsi, egy törékeny, fiatal színésznő, aki minden férfit megelőzve viszi tovább egy régi műfaj egészséges harsányságát, a székely menyecske és az ördög történeteinek pajzán humorát. Milyen furcsa, hogy a nyelve nem valódi tájszólás, mégis valódinak halljuk. A ruhája nem valódi népviselet, mégis valódinak látjuk. Lehengerlő erejű tehetség. Még az álszent finomkodókban is megakad a tiltakozó szó. Méltán kapta a szemle fődíját.

A tiltakozást csak azért említettem, mert a szemle Üveghegy-díjas alkotása, a Ciróka Bábszínház Csomótündér-előadása minden tündéri szépsége ellenére elérte, hogy volt olyan iskola, amelyik visszautasította azt a bérletet, amiben ez az előadás is szerepelt, mondván: a válásról ne beszéljenek a bábszínpadon a kisgyereknek. Korlátolt és nevetséges hozzáállás. Reméljük, elszigetelt.

A Csomótündér nagyon eredeti mese. Gimesi Dóra találmányát sokan méltatták már, joggal. Kuthy Ágnes rendezése megtalálta azt a stílust, ami szívszorító és kacagtató perceket vegyít. Remek színészek. Szép díszletben. Kerek és színház.

Lelkes fogadtatásra talált, bár a végén díjat nem kapott a Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves fizikai színházi rendező-koreográfus osztály vizsgaelőadása, a Toldi, Horváth Csaba rendezői és Lukáts Andor rendezőtanári támogatásával.

Mindenekelőtt meg kell értenünk, mi az a fizikai színházi rendezői szak. 

Az első ilyen osztály 2008-ban indult, Ladányi Andrea vezetésével. Tőle idézünk:

„...A fizikai színház fogalma és gyakorlata ma Magyarországon még nem vagy alig ismert, ugyanakkor több évtizedes nemzetközi múlttal rendelkezik. Kialakulására jelentősen hatott (főleg Kelet-Európában) Mejerhold és Grotowski munkássága, illetve az olyan színházi alkotóké, mint Bob Wilson, Pina Bausch vagy Nagy József. A gyökerek azonban még mélyebbek, a commedia dell’artéig vagy az ázsiai színházi és táncformákig (nó, kabuki, bunraku, butó) nyúlnak vissza. A fogalmat a DV8 együttes kezdte használni a maga színházi munkájára, tulajdonképpen ebből nőtt ki. Ennek alapján a fizikai színház több különböző stílusirányzat gyűjtőneve. Magába foglalja a kortárs tánc irányzatait (angolszász gyakorlat), az akrobatikus képességeket, a maszk használatát, cirkuszi elemeket (francia, kanadai iskolák), mozgásszínházi formákat, a test mint kifejező- és alkotóeszköz magas fokú, koncentrált és kreatív használatát, de a beszédet is... ”

Az osztály nagyon jól vizsgázott.

 Az elején egy csapat fiatal elkezd mozogni, vagyis különféle pózokat vesznek fel 4 percig. A tikkadt szöcskenyájakat látjuk? Aztán elkezdődik a Toldi. Arany János szövege. Végig. Kihagyás nélkül. Közben mindenfélét csinálnak, eszközül saját testükön kívül csak az egyetemi próbateremben található tárgyakat használhatják. Tűzoltóvödröt, tornaszőnyeget, falfestéket, a folyosóra néző, mozdítható ablakokat.

Aki csak olvas erről, azt is gondolhatja, hogy ez kibírhatatlan. Hát hosszú, az biztos. De valamiért mégis élvezhető. Na nem a hatodikosoknak, mert azért van egy pont, amikor nekik elegük lesz. A felénél. Láttuk, ahogy a szemle szervezői hatásos pedagógia módszerekkel visszazavarták a kiosonni készülő fiúkat a helyükre. De drámaszakos gimnazistaként és alternatív színházi világban edzett felnőttként jöhet az elragadtatás.

Akárhogy is, remek vizsga, élvezetes előadás. Különleges alkalmakra. Mint mondjuk egy szemle. Bár a legjobbak közé sorolták, díj már nem jutott neki. De megismerni és emlékezni rá nagyon jó.

Ez a szemle sokkal inkább volt ifjúsági, mint gyermekszínházi.



Mindjárt az első két napon mellbevágott a trágárság, amit pár éve még nem tűrt volna meg a gyermekszínházinak is nevezett szemle, de ma már szinte fel sem tűnik. "... Van az a rengeteg hézag a beszédben, ahová muszáj betenni egy ’bazmeg’-et..." mondja a több díjjal is jutalmazott Kerekasztal – Szputnyik előadás, A hosszabbik út egyik szereplője.

Pedig a nyelv lehetőségei számtalanok. A Csillagszedő Márió szerzője, Kiss Ottó úgy beszél, ahogy a magánéletben szoktunk, csak mert költő, valami kis csavarral felemeli, lírává teszi a hétköznapi mondatokat. A gyerekek szeretik, értik, kacagnak, a felnőttek szégyellik magukat, mert ami baj van, azt mind ők csinálják. Tengely Gábor Sipos Katikrumplibábjainak segítségével építette fel a versekből a valóságot. Finom, puha plüssbábok, elrajzolt karakteres képpel. Egységes, szépen komponált, tiszta előadás született nagy csendekkel, hogy legyen idő megemészteni a hallottakat. Valódi gyerekszemszögű világ. "A mélység, az ugyanolyan,/ mint a magasság. / Csak máshonnan kell nézni."

Ahogy Tengely Gábor másik rendezése, az Állampolgári ismeretek is a szereplők, a gimnazista korú fiatalok nyelvén beszél. Róluk szól. Megmutatja, milyenek. Merthogy ilyenek is, bármennyire rosszul esik ezt látni, hallani. Ezek a már kiskorukban magukra hagyott lányok, fiúk, amikor világgá mennek, már nem találják az utat visszafelé. Hol vagyok, hova megyek, ki vagyok? Unalomig ismert kérdések és mindenkinek meg kell velük küzdeni. Az erőszakkal, a nemi identitás keresésével, a politikai ficamokkal. A felnőtt fáradt és szegény és álomvilágban él és el van foglalva a maga bajával. Felolvassák az alaptörvény mondatait, büszkék, hogy milyen jó is ez, aztán hogy mi történik előtte és utána egy középiskolás osztályban...?

Az Állampolgári ismeretek egy angol regény adaptációja, Mark Ravenhill írta, 2004-ből való, csak mi 10 év múlva jutottunk el oda, ahol ők akkor voltak. Lehet, hogy már túl vannak ezen? Majd 10 év múlva megtudjuk, hogyan reagáltak? Az állampolgári ismeretek bátor, mert nem hozott zavarba bennünket azzal, hogy véleményt kell mondanunk, befejezést kreálnunk magunknak. Hagyta a színházat annak, ami, színháznak. Bár a szakmai megbeszélésén javasolták, hogy tegyenek köré valami drámapedagógia keretet, akkor talán játszhatják majd az iskolákban, de abban senki nem bízott, hogy ma itt egy iskolába ez a darab beteheti a lábát. A valóság tényei tényleg fájóak, és a pedagógus, a szülő, a felnőtt szereti, ha a dolgok olyannak látszanak, amilyennek ő látni szeretné őket.

Az előadás főszereplője Spiegl Anna. Őt ahányszor látom, nekem mindig beivódik, nagyon erős, eszköztelen, mégis hatásos. Nem osztottak színészdíjakat, de Spiegl Anna a legjobb színésznő díjára esélyes lett volna. Talán Hajós ZsuzsaA hosszabbik út című drámában nyújtott alakítása lehetett volna a versenytársa. Hajós Zsuzsa a piros esőköpenyben az ugrótorony tetejéről visszatérve, a maga tragédiáitól terhelten a humánumot képviselte.

Kár hogy az alkotói munkáról kevés szó esett. Pedig a legjobb fiatal tervező díjért megküzdhetett volna Miareczky Edit(Lúdas Matyi) és Jakób Nóra (Rómeó és Júlia) A férfi színész díjért Ivanics Tamás és Kovács Krisztián szállhatott volna ringbe, vagy akár egy merész húzással a Béli Ádám-Czupi Dániel páros (Benga).

22 izgalmas előadást láttunk. Talán kettő, ha volt, amire nem érdemes emlékezni.

A http://gyermekszinhaziszemle.blogspot.hu/minden napról, s minden előadásról található valami, interjú linkje, videók és képek, vita-összefoglalók.

Takács Vera

7. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle

2013. november 18-24.

Marczibányi Téri Művelődési Központ

2013. november 13., szerda

VII. KAPOSVÁRI NEMZETKÖZI ASSITEJ GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI SZÍNHÁZAK BIENNÁLÉJA


Még el sem kezdődött az 5. Gyermekszínházi Szemle máris itt a Biennálé két felhívása

Megrendezésre kerül: 

VII. KAPOSVÁRI NEMZETKÖZI ASSITEJ GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI SZÍNHÁZAK BIENNÁLÉJA

Kaposvár, 2014. május 5–10.

Jelentkezni lehet!
2012 januárja és 2014 januárja között Magyarországon bemutatott gyermek- és ifjúsági színházi előadásokkal


jelentkezési határidő: 2014. január 31.



_______________



II.

Az ASSITEJ Magyar Központja
nyílt pályázatot hirdet a
VII. Kaposvári Gyermek és -Ifjúsági Színházi Biennále -(2
2014. május 5 - 10
arculatának megtervezésére.


_________________________


2013. október 10., csütörtök

Boribon és Annipanni a bábszínpadon

Spiritusz Portál/burkus/
BEMUTATÓ a Budapest Bábszínházban
2013. október 8.


Tények:
Marék Veronika 76 éves. Az első Boribon történet /Boribon, a játékmackó/ 55 évvel ezelőtt jelent meg. A Budapest Bábszínház Boribon bemutatóján egy friss, mai darabot láttunk.
Azért lehet ez mert:
Marék Veronika örökérvényű. A mai felgyorsult világba változtatás nélkül beleillenek az 1958 – ban írt mese mondatai. Rövidek, egyszerűek, célratörők. 1 mondat, egy rajz és az óvodás mindent ért, mert a történet róla szól. Mindegy milyen rendszer bonyolítja a felnőttek életét, az óvodás mindig kíváncsi, mindig fél az ismeretlentől, mindig hisztizik, befogadja a kóbor cicát, házat épít, és piros autóra vágyik.
Gimesi Dóra dramaturgként nem félt meghagyni Marék Veronikát annak, ami. A színpadra alkalmazó, dramaturg munkájában a legnagyobb veszélyt az rejti, ha nem bízik az eredeti mű erejében, és modernizálni szinpadiasítani akar. Gimesit a már sokszor elismert tehetsége megóvta ettől.
Az előadás születése:
Marék Veronika Boribon történetei nagyon sok korosztály kedvencévé váltak.     
Ugyanakkor a színház elkerülte őket.
Kippkopp és Tipptopp a két gesztenyegyerek sokfelé, sok színpadon barangol, kalandozik, ismerkedik.
Boribon maradt a könyv lapjain.
Most a Budapest Bábszínház belevágott.
Ugyanis van, amikor minden összejön és szükségszerű, hogy egy alkotás megszülessen.
Itt vannak az újabb, még újabb könyv kiadások.
Megjelent a Boribon muzsikál c lemez, Mórocz Adrienn énekelt rajta, pillanatok alatt siker lett, Fonográf díjat is kapott .
Mórocz Adrienn elvégezte a főiskolát és a Bábszínházhoz szerződött.
S máris övé a szerep a Boribon és Annipanni bábos mesében.
A bemutató közönsége:
Különös világ a bábszínház. A Budapest Bábszínház A Bábszínház Magyarországon. Itt vannak még a nagy öregek, a legendák, Szakály Márta, Gyurkó Henrik, Urbán Gyula és ott voltak a bemutatón is, ahogy a frissen végzett ifjú, máris sikeres művészek, Hoffer Károly, Spiegl Anna, Bereczki Csilla, és a közép generáció sztárjai Tengely Gábor, Kolozsi Angéla ... És ott voltak a Kolbiri Színház vezető művészei Szívós Károly és Török Ágnes, hogy csak példaként említsem néhány, a bábműfajban kiemelkedőt alkotó nevét.
Persze a nézőtér nagyobbik felén óvodások ültek.
Végre az előadásról:
A gyerekek már a függöny szétnyílásakor kaptak egy poént, az első öt perc egy merő nevetés, ez mindent megalapoz. Ellinger Edina rendező eredeti ötletekkel zsúfolja teli a nagy színpadot. A gyerekek díjaznak minden felbukkanást, minden váratlan mozdulatot és persze kívülről tudják a szöveget, már két mondattal előbb követelik a Cicát, nem csalódnak. A történetek elegánsan kapcsolódnak egymásba, a dalok csak egy kicsit állítják le a mesét, de amikor, mint az első dalban, sikerül apró látvány poénokkal megtűzdelni „klipesíteni” a dalt, akkor nem betétszám lesz, hanem előrevivő elem. Egy érett, remek rendező mutatkozott be ezen a premieren.
Érdemes megjegyezni, hogy azt a stílust viszi tovább Ellinger Edina, amit a Pettson és Finduszban, a tavalyi év sikerdarabjában megismertünk.  A Bereczki Csilla által rendezett darabban Ellinger a macska alakítójaként és mozgatójaként adott példát arra, hogyan olvad bele a bábmozgató színész a figurájával az élő szereplők csapatába.
Lisztopád Krisztina látványvilága kiválóan szolgálja a rendezői koncepciót. A bábokat mozgató színészek nem feketébe, vagy semlegesítő egyszínűbe öltöztek, hanem a díszlet színeivel és stílusával harmonizáló öltözetben vannak, így amikor elkezdődik a játék már nem látjuk őket. A galambszürke szmoking csíkjai a díszlet bútor csíkjaiba olvadnak.
Mórocz Adrienn kedves, energikus, csinos, igazi jópajtás. Gyerek? Felnőtt? Nem kérdés, és nem is eldöntendő. Ő Annipanni.  Boribon mackó kiváló báb és Bercsényi Péter a hangja és fő mozgatója is maga Boribon. Nem is látjuk,  - ez dicséret! - pedig teljes valójában ott van, és amikor ketten mozgatják a figurát, /Rusz Judittal / akkor is  csak Boribon van. Nagyon profi ahogy Boribon minden helyszínen meg tud jelenni, nincsenek technikai korlátai. Ilyenkor előny, ha a rendező kiváló bábszínész is.
Szolár Tibor, Bence és a kutyája szerepében vicces, kedves kamaszfiú, mindig üdítő a megjelenése.
És Bánky Eszter, Kovács Katalin a nem beszélő – nyávogó, ugató – szerepekben mozgatóként és láthatatlan jelenlevőként nagyon jól szolgálják az összehatást.
Ki kell emelni a koreográfus Sipos Vera munkáját. A zenei betétek táncaiban az élőszereplők és a bábok mozgása egységessé válik, vicces az élők bábos mozgása, a bábok élős gesztusai, s ezek ízléses keveréke.
Egyébként is az előadást a jóízlés uralja. Úgy vált ki harsogó kacagást a nézőkből, hogy mindig elegáns, finom. Olyan marékveronikás.
Valami, ami nem tetszett:

Gratulálunk és reméljük, hogy több száz előadást él meg Boribon és Annipanni története a Budapest Bábszínházban.
/burkus/





BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ
ZENÉS BÁBJÁTÉK
ÓVODÁSOKNAK
55 éve jelent meg az első Boribon történet, Boribon a játékmackó, azóta Boriobn és barátai bejárták a világot. Marék Veronika hőseii a mai nagyszülőket is szórakoztatták már kiskorukban. 
Most a Bábszínházban ismerkedhetünk meg velük. 

író: Marék Veronika
Dramaturg: Gimesi Dóra
Zene: Tallér Zsófia
Tervező: Lisztopád Krisztina
Koreográfus: Sipos Vera
Rendező: Ellinger Edina 

Színész:
Boribon - Bercsényi Péter, Rusz Judit
Annipanni - Mórocz Adrienn
Cica - Bánky Eszter
Bence, Doktor bácsi - Szolár Tibor
Szuszi - Kovács Katalin 


2013. szeptember 3., kedd

Népszerűségi listák

Ez a kicsit nagyképű cím nem jelent mást, mint a you tube csatornákra feltöltött gyerekszínházi anyagok nézettségi sorrendjét. Semmi jelentősége, de azért érdekes

Eleinte a pepitaophelia elnevezésű you tube csatornámra töltöttem fel a Portál videó anyagait - egyéb, magán videókkal együtt,
2010 -ből való az első a ROZI AZ ÉGEN a Budapest Bábszínház előadása
 az utoljára feltöltött ezen a csatornán a SZÁZLÁBÚAK LÁB ALATT a Kolibri előadása 2012. november. 30.

2012 decemberétől profiltisztítás történt és a gyerekszinhaziportal csatornára kerültek fel a színházas anyagok. Kár hogy már vége, mert azt terveztem, hogy a színházak saját anyagai is felkerülhetnének ide...

pepitaophelia csatorna legnézettebb gyerekszínházi videó ajánlója a
CINEGE CINEGE a Vaskakas Bábszínház legkisebbeknek szóló előadása
ezt követi a BÁRÁNY BOLDIZSÁR, a Radnóti Színház zenés mesejátéka
harmadik A NAGYIDAI CIGÁNYOK, Gál Tamás remek előadásában.
A negyedik helyen két babaszínház holtversenyben A KÍVÁNCSI KISELEFÁNT / Stúdió K/
és a HAJNALI CSILLAG PEREMÉN /Budapest Bábszínház/

Talán mondanom se kell, hogy a csatornán lévő KEMÉNY HENRIK hajdani előadásait rögzítő videók mindenkit megelőztek. Közülük is az első A FÜTTYÖS ÖRDÖG

2012 decembere óta a gyerekszinhaziportál csatornára feltöltött videók közül a MACSKA VOLTAM LONDONBAN / Kolibri Színház/ két változata viszi a pálmát
második a MárkusZínház ÉGIGÉRŐ FA előadása az Átriumban
harmadik a SZÉKELY MENYECSKE MEG AZ ÖRDÖG, Fabók Mancsitól.


Hát ilyen egy nemhivatalos nézettségi verseny.

Sajnos a számok meg se közelítik egy felejthető videóklip nézettségét, de nem kell feladni, ami érték hosszú távra szól, a talmi simán kihullik az emlékezetből fél év alatt.
Kemény Henrik Füttyös ördöge 1972 -ben került fel a filmszalagra s mégis..
Ezért lenne jó színvonalas minőségben rögzíteni a legjobb előadásokat, hogy a majdani nézők is megnézhessék, hiszen a színházak hamar leveszik műsorukról, és mindig újabb nézők jönnek s mint tudjuk egy újszülöttnek...
Valaki szánhatna végre erre valami pénzt
/Csak megjegyzem, az egy kamerával, totálban felvett változat nem jó semmire. Csak több kamerával, a darab rendezőjének irányitásával, képernyőre alakítva élhetnek meg a legjobb előadások is!/

Tudnék sok olyan előadást felsorolni, amiért nagy kár, hogy nem került felvételre

2010 előtt még az volt a szokás hogy magára a Portálra kerültek el a videók flash videó formában. Ezek nézettségét nem tudjuk mérni.
És sajnos a minőségük sem elég jó.
Pedig ott is vannak igazi csemegék A videotár oldalon bele lehet nézni
Jó böngészést!

2013. augusztus 31., szombat

RUMI LÁSZLÓ

Az eheti retro a Művészportrék sorozatból RUMI LÁSZLÓ, rendező, színész, gólyalábvirtuóz, bábos, minden, ami gyerekszínház.


Van egy videó felvétel 2008 - ból, ahol izlésről, gyerekszínházakról, értékről beszél, aztán egy másik videón a Fülemüle c. nagyszerű, látványos előadásának részeltei is láthatók.
Fülemüle Vojtina Bábszínház előadása
Az idei, 2013 -as kecskeméti találkozón elmondott véleménye és izgalmas tervei is hallhatók
és ráadásként egy gólyalábas bemutató előtt azt is meglátjuk, hogyan nő ki a gólyaláb :)


2013. augusztus 26., hétfő

AZ ELSŐ SZÍNHÁZI ÉLMÉNYEM

Az EHETI retro a lefagyasztott Gyermekszínházi Portál 7 évnyi anyagából


Érdekes, hogy kit mi tett a színház rajongójává.

pl.

Jankovics Marcell Szőnyi Katóba szerelmesedett bele,

Ascher Tamást három "kabarista",

Marék Veronikát három Hamlet bűvölte el.

hamletek
A három Hamlet: Ungvári László, Básti Lajos és Major Tamás
NEMZETI SZÍNHÁZ 1953

2013. június 25., kedd

Ahogy én láttam

A cikk a Spiritusz kritikai portálon jelent meg

Az elmúlt 6 év a bábszínházi találkozók tükrében.

Amikor elvállaltam a Gyermekszínházi Portált szerkesztését 2007 őszén, nem ismertem a gyerekszínházak belső életét, nem tudtam, milyen szervezeti formában játszanak, milyen irányzatok, milyen művészi törekvések jellemzik ezt a területet. Abban kellett egyetértenem kezdeti mentorommal, Csák Györggyel, hogy ez egy hatalmas és láthatatlan terület, ami ugyanakkor meghatározó módon befolyásolja a gyerekek kulturális igényeinek alakulását. Fontos mi történik a gyerekszínházakban, és nagy hiba, hogy a felnőtt társadalom nem foglalkozik ezzel.  Örültem a feladatnak. Hajrá! Akkor még nem tudtam, milyen nagy fa ez. Láthatóvá vált, hogy van 16 nagy gyerekszínház és hogy 100 -nál több társulat játszik a gyerekeknek, hogy vannak nagyon magas szintű művészeti alkotásokat létrehozók és vannak, - túl sokan is – akik csak úgy csinálnak valamit, a gyereknek ez is jó lesz. Megtanultam, hogy a siker ebben a műfajban sem egyenlő a minőséggel. Aztán a Portál szerkesztésének napi tennivalói közben kezdett láthatóvá válni, mi minden zajlik itt. Sajnos azt is tapasztalnom kellett, hogy ez milyen kevés embert érdekel. Pedig még meglévő média kapcsolataim révén mentem mindenhova vinni a gyerekszínházak hírét. A lelkes rádiós ismertetők, újságcikkek, riportok, tévé szereplések mindig kiváltották a riporterek csodálkozó reakcióit, de mint egy sziszifusz újra meg újra előröl kellett kezdeni, mert legközelebb is azt hallottam, hogy 30 évvel ezelőtti frázisok jutnak a kérdezők eszébe, kesztyűs bábok bájos meséi, paraván és nyávogó figurák. „Jajj én nem szeretem a bábot, olyan kisgyerekes...” és nem tudják, miről beszélnek.  És ezt hallom még a múlt héten is egy rádióriportban. És a fegyelmezett gyerekszínházi alkotó, mert megszokta a kisebbségi létet, nem vágta szájba a nyávogó riportert és nem küldte el bábszínházba.
Persze legyünk igazságosak, ma is vannak csipogó kisnyulak, butuska mesék, sikeres mackótörténetek. S adjunk igazat annak a kritikusnak, aki a legutóbbi bábszínházi találkozón azon idegeskedett egy ilyen butucska bájocska mackócska mese után, hogy milyen sokat árt a bábszínházat, mint művészetet elismertetni akaró törekvéseknek egy egy ilyen múltidéző előadás.  Akkor most, hogy is van?
3 bábszínházi találkozót volt szerencsém végignézni, videózni, megvágni és ez komoly kapcsolatot alakit ki köztem és a montírozó program képernyőjén szereplők között. Ezeknek az összefoglalóknak a tükrében elmondok néhány dolgot, szubjektíven és ugrabugrálós módon mindarról, ami az elmúlt 6 évben történt, illetve, ami ennek a 6 évnek a történéseiről eszembe jut.

Az első:  KECSKEMÉT,  2008. november 13 – 17.

A 9. Találkozó emblémája a kecske, aki kötélen táncol
A találkozó eseményei, napi beszámolók, fotók és videók ITT



Mindjárt a megnyitón megtudtam, hogy legnagyobbrészt a kilencvenes években alakultak meg a professzionális bábszínházak, és megismertem Magi Istvánt, aki annak idején minisztériumi vezetőként sokat tett annak érdekében, hogy egységes keretben működő bábszínházak jöjjenek létre országszerte. Ez persze majd a hivatalos bábszínház történetbe nem kerül bele, de azért nem árt, ha tudjuk, hogy egy jó felső vezető, egy műfaj mellett elkötelezett ember milyen sokat tehet. Jót, közérdekűt.
Magi István a Találkozó megnyitóján hangsúlyozta:
„... azt már tudjuk, hogy az országszerte működő Bábszínházak milyen magas szakmai színvonalon dolgoznak, most már az a feladat, hogy ezt mások is megtudják....” Bíztatta a részvevőket, hogy ragadjanak meg minden alkalmat, ahol megmutathatják magukat
Jellemző, hogy egy negatív esemény ad majd alkalmat a megmutattatásra. A kritikusok 2009 – ben nem tudnak kiadni díjat a legjobb gyerekdarabnak, mert nem volt olyan előadás, amit legalább két kritikus látott volna. Ekkor a fiatal alkotókból kirobbanó felháborodás nyílt levél formájában járja be a sajtót, az Assitej Magyar Központja és a 16 nagy bábszínház pedig megalakítja a Fehér Holló díjat, hátha a kritikusok legalább elszégyellik magukat, és lám, a következő évben egy gyerekeknek készített előadás kapja a legjobb magyar dráma díját! 2010. Kolibri Színház. Völgyhíd. Író: Háy János.

Magi mindig megbecsült vendége a találkozóknak. 2013 –ban is végignézte mire jutottak azok, akiknek bábáskodott a születésénél. A Bábszínházi Találkozót egyébként Kovács Géza, akkor a Ciróka Bábszínház igazgatója, 2002 –ben találta ki, Magyarországi Hivatásos Bábszínházak Találkozója címen.

A 2008 – as találkozót Rumi László és Pilári Gábor nyitott meg egy érdekes performansszal, ami egyúttal Kovács Ildikó legendás bábos emlékkiállításának megnyitója is volt. Kovács Ildikóról a szakma meghatározó alkotói meghatottan és a valódi mentornak kijáró nagy tisztelettel beszélnek, nemcsak hivatalosan, hanem magánbeszélgetésekben is.
Kovács Ildikó munkásságáról bővebben ITT
_
Az első hivatalos előadás a SUTTOGÓ FÜZESEK cigánylegendákból összeállított bábos maszkos játék, mindenben igazolta, hogy a bábszínházakra komoly művészeti alkotásokat előállító műhelyként kell gondolni.
SUTTOGÓ FÜZESEK . Író: Galuska László Pál (Kovács Géza ötletéből), Tervező: Boráros Szilárd, Rendező: Kovács Géza
Érdemes megnézni a 2013-as fesztiválon bemutatott, a találkozó legjobb előadásának díját elnyerő Madarak voltunk stáblistáját: Kovács Géza ötletéből írta Galuska László Pál, tervező  Boráros Szilárd,  rendező Kovács Géza. Két teljesen más előadás, amiben azonosak, hogy a legjobbak az adott évben.
A Suttogó fűzesek több évig volt a Mesebolt Bábszínház sikerdarabja. Magam sem felejtem, nemcsak a saját meglepett csodálkozásomat, hanem a nézőtéren ülő 8 éves ördögfiókák tátott szájú bámulatát, ahogy félve, nevetve, izgulva ülték végig a gyerekeiért a halált is felvállaló cigányasszony küzdelmét.
_
Másnap reggel berobbant a bábos világba a három kismalac. Két "bóbitás" fiatal, a nemrégen a Bóbita Bábszínház művészeti vezetőjévé előlépett Schneider Jankó és a színművészetin frissen végzett Nagy Viktória Éva munkája, a  3 kismalac a farkasok.
Jó hangulatú, sok nevetést kiváltó, üde előadás. A szereplők maguk írták, rendezték, tervezték. Az alapformát egy kiváló illusztrátor Takács Mari rajzai adták. Hagyományos paravános játék, mégis a stílust menőmanó és muppet show hangulata jellemzi. Alig van szöveg, visítások, nyögések, dallamfoszlányok helyettesítik. Mindenki érti. Az óvodások  és felnőttek egyaránt felhőtlenül kacagnak.  A finnyás szakma nem szívesen dicsér amerikai stílust is használó formát. De a malackák mindent visznek, a mai napig. Szerencsére a televízió egy rövid felívelő korszakában sikerült elérnem, hogy teljes felvétel is készüljön belőle. Még 2011-ben a kotori fesztiválon is elnyerték a legjobb bábelőadásnak járó díjat. A bábszínházak előadásai általában 1 -2 évadot élnek meg, ezért is jelentős ez a sok éves siker.
3 kismalac a farkasok nemcsak hatalmas sikert hozott, hanem szerelmet is, és nem utolsó sorban, Berzsiánt  :)
Nagy Viktória Éva, Berzsián , Schneider Jankó
-
Később kevés szó esett róla és a műsorról is hamar elkerült, de engem megigézett különleges látványvilágával a békéscsabai Napsugár Bábszínház ÁRMÁNYOS PUNCHPANCH  c. előadása. A tervező Grosschmid Erik, a rendező Kovács Géza, és Michael Ende művéből bábszínpadra alkalmazta a fiatal dramaturg Gimesi Dóra, aki két év múlva már teleírja a bábszínpadokat, sikert sikerre halmoz, 2012 ben  írói díjat kap a Biennálén.
Kovács Géza és Gimesi Dóra
-
Egy a szakmai megbeszéléseken jól megbírált sikerdarab következett, egyébként kár, hogy ez a szórakoztató vonal az összehúzott szemöldökű ítészeknek köszönhetően kiveszett mára a paletttáról. Pedig felnőtt előadás sorozatot is indítottak belőle. Tasnádi István: A farkas és Piroska c. darabjában egy bírósági tárgyaláson vagyunk, ahol Piroska, a Nagymama és persze a Farkas szemszögéből is meghallgathatjuk a történteket. A Ciróka Bábszínház előadását Tengely Gábor rendezte, remekül használva a báb és élőszereplő váltogatásában lévő lehetőségeket. A következő években is sok, a báb és élő szereplőt cserélgető előadást láthatunk majd, és egyre inkább az a benyomása támad az embernek, hogy a bábra csak azért van szükség, mert a színház, ahol a darabot játsszák Bábszínház. Hogy hogyan kell ezt jól csinálni arra példa ez a darab, s majd a következő bábszínházi Találkozó legsikeresebb előadása a Repülési lecke kezdőknek /rendező: Tengely, Luis Sepúlveda regénye alapján író: Gimesi/
 És Tasnádi István több sikeres bábdarab írása után, zsűritagként tér vissza 2013-ban.
-
De 2008 még a Tintaló Társulás és Badacsonyi Angéla éve. A tavasszal megrendezett Kaposvári Biennálén Angéla legjobb előadói díjat kap a Tintaló keretében született Nem akarok többé boszorkány lenni c. stílust teremtő előadásával. Ezen a fesztiválon egyértelmű siker, a szintén Tintaló produkcióban készült, Zsiga föstő fest . Lázár Ervin szöveg, a legegyszerűbb eszközök, egy nagy mappa, egyszerű kis bábok, és a színész tehetsége. Remek!
Badacsonyi miközben, aki látja nem felejti, és nemcsak remek színész, hanem már rendező is, és íróként dijat kap 2012 – ben, mit sem törődve a sikerrel, megváltoztatja a nevét 2011- től Kolozsi Angélának hívják, s a kétkedőknek azt mondja, olyan kicsi ez a szakma, úgyis tudja mindenki kicsoda ő. És ezzel a „piár” minden szabályát megszegi. 
Badacsonyi/Kolozsi Angéla a Zsiga föstő fest c. előadásban

Visszatérve: Az én számomra ezzel a két előadással kezdődött a „rakosgatós” bábjátszás korszaka, ami 2013 – ra már Nánay István kritikus szenvedélyes kirohanását eredményezi, az egyre inkább elszaporodó „megúszós” előadások miatt. Persze pénzhiánnyal is indokolható ennek a leegyszerűsített bábjátszásnak az elharapózása. De tagadhatatlan, hogy kezd elszürkülni a műfaji paletta. /és persze tekintsünk el az ebben a műfajban azóta is született kiváló előadásoktól, amikor a téma és a színészek tehetsége indokolja /
A zsűri:
Boráros Szilárd, Bagossy László, Szász Anna, Balogh Géza, dr. Marek Waszkiel és Csató Kata /ezúttal is tolmácsként/
A Találkozó összefoglalójában még megnézhető milyen jelentős alkotások szerepeltek a műsoron.
-
MárkusZínház: A János vitéz, Pilári Gábor és Vajda Zsuzsa előadása szellemes, játékos persziflázs Petőfi műve alapján.
-
Vojtina Bábszínház: A fülemüleRumi László nagyszabású varázslata – igazi színház. Sajnos ebből a valódi történetmesélő színházi formából ma egyre kevesebbet látunk – anyagi okokra hivatkozva.
-
S ha már az „öregeknél” tartunk, Pályi János ez évben aratta sikereit a vásári bábjáték keményhenriki hagyományait megújító remek előadásával, az Biennálén előadói díjjal jutalmazott Órajátékkal. 2010 - ben megalakítja Pályi a kaposvári Bábszíntér játszóhelyet, így Somogy megye fővárosában is lett bábszínház!
-
Ami emlékezetes még: Gabi A Kolibri Színház már ekkor műfajt teremtő törekvéseivel tűnik ki. A Gabi olyan témához nyúl, amiről eddig bábszínpadon, Magyarországon nem beszéltek. Gyerekeknek a halálról beszél. Amikor a 2013 –as fesztiválon ünneplik majd a Csomótündért a válási témája miatt, nem szabad elfelejteni, hogy az új téma bevonása a bábszínházi repertoárba itt kezdődött.
-
Csillagbajusz – Mai költők verseiből, három fiatal színész előadásában, változó szerepű párna bábok közreműködésével nagyon hangulatos, verses, zenés műsort készített Bartal Kiss Rita munkatársaival az egri Harlekin Bábszínházban. Ebből a műfajból is lehetne még több.
2010. Beléptünk a 21. század második évtizedébe, s a gyerekeknek bábjátékokat kínálunk. Kell ez? És a bábosok azt mondják: igen! Kell a valódi 3D, a közösen megkapott élmény, kell az érték, miközben a tévéből dől a gagyi.

A második: 2010 jubileumi találkozó 2010 május 13 – 17.

A megnyitón az Igazgatónő – Kiszely Ágnes két példányban is megjelenik. Élőben és bábként. Szellemes paródiával indul a fesztivál. Vannak külföldi vendégek, s ha a májusi tél nem tette volna tönkre a terveket, sok sok szabadtéri előadás bemutatójára került volna sor.
Ez a fesztiválon annak ellenére, hogy az elmúlt 10 évről akart szólni, mégsem a múltidézés volt a legjellemzőbb, hanem a fiatalok meghatározó jelenléte.
2010-ben a találkozón az első bemutató  a kaposvári Biennálén tervezőjének, Mátravölgyi Ákosnak alkotói díjat hozott egyszemélyes mese, Az éneklő királyfi. Ciróka produkció.  Írta: Vörös István, tervező:  Mátravölgyi Ákos, rendező: Veres András. Az összes szerepet eljátszó, éneklő, gurgató, hegedülő bábos, színész Szabó Balázs /Balázs a rövid időre felfénylő televíziós gyerekműsorok készítésére létrejött új szerkesztőség Csodaszombat adásának műsorvezetője lesz 2011 -ben, de pár hónap után a sorozat kimúlik, sajnos, pedig a gyerekszínházak ismertségét megalapozhatta volna, lévén ez volt az a terület, ahol a gyerekkultúrát őrizték, értékeket hoztak létre, így lett volna mihez nyúlni a tévéseknek érdekes és értékes műsorszámokért. De ezekre valószínűleg mégsincs szükség/
Balázs egy boszorkánnyal.
Jelenleg, mint Szabó Balázs Bandájának frontembere lép fel, nagy sikerrel és a Nyughatatlan Micó c. jazz mesejáték mesélője

A következő reveláció a Kabóca Bábszínház: Kél egy-egy árnyék c. Arany János balladákra komponált előadása volt, Kuthy Ágnes rendezésében. A Kabóca Színház és igazgatójának bátorságát is jellemzi ez a formabontó előadás. Fosztó András a koreográfus. S itt először kezdünk el figyelni arra, ami egy fesztivál múlva szinte már szemet szúr, hogy milyen sokat számit egy előadásban a koreográfia.  Természetessé vált, hogy a báb nem kézre húzott kis figura, hanem a test, a mozgás, a tárgyak, s ezek bármilyen kombinációja.  Persze az előadás indulatokat keltett, idegeket borzolt, de közömbösen senki sem nézte.
-
Ahogy hideget és meleget egyaránt kapott a győri Vaskakas, szintén igazgatójának merészségét bizonyító előadása, a Varázsfuvola.  Színpadra alkalmazta: Kocsis Rozi, rendező: Bartal Kiss Rita, tervező: Horváth Mari
Itt érdemes említeni valamit, ami a legjobb gyerekszínházakra jellemző. Nem a színháztérben kezdődik az előadás. Van egy bevezető, beavató terem, az előadás hangulatához illeszkedő berendezéssel, egy ráhangoló játék, selyem fák, csilingelő madárhangok... ez a gyerekszínházasoknak természetes, csak a kintről szemlélődőnek tűnik fel.
-
A harmadik napon a nyakunkba zuhant az utóbbi évek egyik legsikeresebb előadása a Repülési Lecke kezdőknek, élő színészek és bábok harmonikus, hatásos, modern, furcsa egyvelege, egy jó csillagzat alatt született tehetségek által formált darab. Két remek színész Újvári Janka és Badacsonyi Angéla, Tengely Gábor teljes rendezői páncélzatban, Gimesi Dóra már senkiben nem hagy kétséget, jó író, jó dramaturg. S közben a közép nemzedék,  Bartal Kiss Rita, szépen, csendesen hozzáadja a maga látványvilágát, tehetségét a sikerhez.
Marek Waszkiel a találkozók állandó vendége, lengyel professzor, aki járja a világ bábfesztiváljait, hogy átlássa a műfaj alakulását, nagy híve az újdonságoknak és rendkívüli tisztelője a hagyományoknak, ha azok megszólítják a ma közönségét is, összefoglalójában két dolgot hangsúlyozott:
Az egyik, hogy ez az egyetlen fesztivál ahol valódi beszélgetések zajlanak, a részvevő művészek kíváncsiak egymás véleményére, még ha dühöngenek is, a barátság, a családias hangulat nem változik.
A másik, ami most már tagadhatatlan, a fiatal nemzedék megjelenése és uralkodása a magyar bábszínházak életében, sok kísérletező kedv, sok új forma és mondanivaló.
Fosztó András, Veres András, Mátravölgyi Ákos

Aztán egy fesztivál múlva. 2013-ban  már egy még újabb nemzedék megjelenéséről és sikeréről beszélnek a szakmai tanácskozásokon és a valódi hagyományőrző, klasszikus bábjáték megújulását és diadalmenetét látjuk.

Fiatal és hagyományőrző. Mindkettő jellemzi Fabók Mancsit, aki A halhatatlanság országával jelentkezett, hogy az itt kapott biztatást és díjat felhasználva megalkossa A székely menyecske meg az ördög c. vásári bábjátékát,  ami a 2013-as fesztivál kiemelkedő sikerét hozza. Ez a mosolygós, fiatal, miskolci színésznő mindent tud bábokról, vásári bábjátszásról, történetmesélésről.
A Stúdió K a 2008 -as találkozón nem szerepelt, valamilyen formai okból, azt hiszem azért, mert hivatalosan nem bábszínház, hanem színház, aki bábdarabokat játszik, de mivel kikerülhetetlen része a műfajnak, hát 2010 –re már „kiérdemelte”, hogy jelen legyen, annál is inkább, mert a Rettentő görög vitéz addigra letarolt minden díjat, minden fesztiválon. A Stúdió K nem tartozik valójában a bábszínházi családba, hiszen a többiek mind egy fészekből valók, valahol, valamikor egy műhelyben dolgoztak, a studiókások meg színészek, akik báboznak, igaz, Fodor Tamás megalkuvást nem tűrő irányításával példát mutatnak bábmozgatásból, ahogy Németh Ilona textilizületes bábjai is divatot teremtettek. Jó tudom most kinyíltak a kis karmok, de Fodor - Németh páros kikerülhetetlen, ha magyarországi bábszínházról beszélünk.
 Most a 2010 es fesztiválon egy polgárpukkasztó báb pornóval jelentek meg, Vakkacsa tojások címmel, persze felnőtteknek! Szigorúan. Sajnos az élvezethez kellett a világirodalom alapos ismerete valamint nagyon nagyfokú humorérzék.  S mivel ilyennel a magyarországi értelmiségnek is csak kisebb része rendelkezik, a darab rövid életet élt meg. Itt is orrhúzogatás kísérte.
Ha már a Stúdió K nagyszerű bábosokká formált színészeiről ejtettünk szót, volt itt egy megrázó monodráma Csató Kata  rendezte, Veres András írta  és Csákányi Eszter játszotta a tündérkeresztanyát megidéző asszony szerepét.  KERESZTANYA.  Csató Katának sikerült a nagyszerű színésznőből bábost formálni. Mindketten elmondták, hogy megszenvedték a próbaidőszakot, de megérte. Csákányi Eszter elmondta, hogy szerinte minden színésznek részt kellene venni bábos kurzuson, annyira sokat tanulhatnak ennek a sokszínű, sokirányú figyelmet kívánó műfajtól.
A kritikusok céhe ebben az évben a legjobb gyerekelőadás díját adja ennek a darabnak és Csató Kata  létrehozza az ESZMÉT ahol kiváló kamara előadások születnek.

Harmadik: 2013. 11. Találkozó.

2013 fesztiválja nemrég zárult, az ott történtek még túl frissek, de az azonnali benyomások olvashatók a blogon
Bizonyára sok mindenről azt gondolhatják többen, hogy nem is úgy volt, vagy fájóan hiányozhatnak említésre méltó és fontos előadások, vagy irányzatok, amiket én nem vettem észre, kérem, hogy hozzászólásokkal tegyétek teljessé a képet.


takacsvera
2013. június 22.

2013. május 19., vasárnap

Emlékezetes pillanatok 2. rész

Magyarországi Bábszínházak XI. Találkozója
2013. Május 9 – 13.


A báb és az ember:

A Budapest Bábszínház  PETTSON ÉS FINDUSZ  c. előadásában vannak emberek ember szerepben, emberek báb szerepben, vannak bábok  és van a Macska, egy báb, akit egy ember mozgat. A macskamozgató Ellinger Edina már akkor a térben van, amikor még ott sincs a macska, aztán a borsó konzervből kibújik a cica, és Edina továbbra is a díszlet része, nagyon érdekes a jelenléte. Karcos kamaszos a hangja, bájosan flegma a modora. Nagyon jó figura Findusz, a macska. Ahogy a hangoskodó, hisztériázó, tojásvédő tyúk banda is remek, egy sokajtós, sokfiókos szekrényben laknak, érdekes a megoldás, mert soha nem látjuk, ki mozgatja őket, valódi bábok, pufók tollpárnák, mulatságosak. A bábok mellett van két ember játszotta figura, akik olyanok, mint a báb, hiszen nem is emberek, hanem muklák. A mukla a lakásban rakoncátlankodó, láthatatlan, manószerű lény./Bercsényi Péter és Mórocz Adrienn/ Nagyon finom megoldással pasztell textilekkel kicsit áttetszővé formálta őket Lisztopád Krisztina tervező/ Ezek a muklák, aztán a történet egy pontján bábbá változnak... ki tudja miért? Talán, hogy a macskával egyméretűvé váljanak, bizonyára van rá sokféle magyarázat, mégis teljesen felesleges újabb áttétel. A bábok, báb-emberek mellett vannak emberek, akik embereket játszanak. Ács Norbertnek is járna színészi különdíj a mogorva ezermester megformálásáért. Visszafogott, árnyalt, jelenléte van. Hasonlóan hétköznapi eszközökkel hétköznapi embert játszik Gustavsson alakítója /Teszárek Csaba/. Ugyanakkor Pallai Mara a fiatal, csinos Andersson néni szerepében bábosan karikírozott figura. Talán ez az egyetlen tévedés az előadásban, mert különben ez a hármas az ember ember, a macska, a vörös hajú mozgatójával összeforrva, és a két mukla tökéletes egységet alkot. Bereczki Csilla vizsgarendezése ez a darab. Hajrá ifjak! 

Ellinger Edina és Ács Norbert
A másik előadás, ahol a bábok és az élők tökéletes harmóniában voltak az Ciróka Bábszínház A CSOMÓTÜNDÉR c. darabja. Pont ott szerepeltek élők, ahol kellett és akkor jelentek meg nagyon szépen komponált lebegésben a bábok, ahol kellett. Vagyis a tündér tevékenységét illusztrálták a fehér próbababaszerű, de légies bábok, a tettek következtében kialakult helyzetet eljátszották az élők. Kuthy Ágnes rendező kiválóan mozgatta kiváló színészeit.  A hangos, lelkes sikert arató Apró Ernő / övé lenne a legjobb férfi színész díja!/ és méltó partnerei a nem egymásnak teremtett, de együttélésre ítélt, állandóan veszekedő házaspár /Krucsó Rita és Fülöp József/, és a helyzetet megszenvedő gyerek, a jövő csomótündére /Ivanics Tamás e.h./ Nagyon megkapó képeket látunk. És apró, szellemes ötletek soha nem engedik lankadni a figyelmet, ahogy Apró Ernő tündérport szór saját fejére, a két tündér hátán váratlanul láthatóvá váló szárnyak a pulcsira aplikálva, vagy az excaliburként kihúzhatatlan OLLÓ már az előadás előtt a folyosón... Sok szó esett a válásról, hiszen ezt hozza fel ez a történet, királyok és királylányok szintjén mesélve a gyerekélet súlyos gondjáról, de többről is szól ez a mese.  A bábok libegnek, fehér lufikon lógnak, koreográfiájuk van, az élet esendőségéről mesélnek szavak nélkül. Hogy a sorsunkat irányítják, hogy „hinni kell a mozgatóban”... Kíváló csapat dolgozott. Látvány: Mátravölgyi Ákos, koreográfia Fosztó András. És, akinek az egész köszönhető, a mese írója: Gimesi Dóra


Csomótündér
Ivanics Tamás, Apró Ernő, Krucsó Rita, Fülöp József

Sokat vitatkoztak a Csomótündéren a szakmai megbeszélésen.  Nálam díjat érdemel nemcsak tartalma, formája miatt is.

Nézők
A Találkozón ezúttal nem voltak gyerekek a nézők között. Igaz, így se fértünk be, ami öröm, hogy a szakma ilyen elkötelezett. Ők máskor nem jutnak hozzá az országszerte játszott előadásokhoz. Az egyetem első és ötödéves bábos szakos hallgatói is itt voltak.  Ez mind nagyon jó, de így aztán néhány előadás egészen máshogy hatott a felnőtt szakközönség előtt, mint ahogy a gyerekek fogadják. A gyerekek, akiknek készül. A kicsik, akik két évente máshogy reagálnak, és ami jó a kétévesnek, az 5 éves már unja, amit még nem ért a 4 éves, a hat évesnek örömet okoz. Nem könnyű szakma ez, és itt mindig figyelni kell a nézőre.
Megfelelő korú nézők hiányában didaktikusnak és unalmasnak tűntek olyan előadások is a bírálók szemében, amik kiválóan teljesítik a saját feladatukat.
Persze igazán jó, ha szülő és gyerek egyaránt szórakozik, de van, amikor csak a kicsihez kell szólni
Kétféle példát hoznék: az egyik a Figurina Mackóalsója, a másik a Gomboló a Kabócától.
Mindkét előadás sikeres, mégis a szakmától nagyon sok hideget kapott, ellenszenvvel kezelték őket.


Mackóalsó
Fers Klára és Siklósi Gábor  a mackókkal

A Figurina igazán kreativitásáról, merész kísérletező kedvéről ismert, mindig színvonalas. Siklósi Gábor az egyik nagymester ebben a szakmában. Ez a MACKÓALSÓ nem volt nagyon kreatív, kedves meséket mondott, kedves kukázó mackókról, kedves plüss macik játszották a szerepüket. A poénok egyszerűek, a történetek átláthatók voltak, bevált bábos eszközöket használtak. A nézők ezt igénylik. Erre jönnek be vasárnap délelőtt és élni kell. A kritikusok mondták, hogy retro, mondták, hogy maradi, olyan, ami a hatvanas években is elment volna. Bár akkor hulladékújrahasznosításról még szó nem volt. Most meg divattéma. Minden bizonnyal valamilyen pályázaton pénzt is nyertek, és a kötelező feladatot megoldották, a nézőknek tetsző módon. Passz.
A Kabóca GOMBOLÓja egészen más eset. Ők szívesen dolgoznak Karel Van Ransbeeck  belga rendezővel, aki már egy csecsemőszínházi előadást csinált náluk, most 2-3 éveseknek készítette el a Gombolót. Ötletes, különös, mégis az óvodás szinthez tökéletes illeszkedő, tanító, mesélő játék, gombokkal és piros körömcipőkkel, és harmonikára hajtogatott papírokkal egy varrodában, három szépséges varrólánnyal./ Baranyai Anita Lovászi Edina Mákszem Lenke/ Nem szokványos helyszín, érdekes eszközök, okos tudásátadás, pontosan kiszámított ritmus, szép látvány, óvodás kislányok számára tökéletes. Kevesen értettek velem egyet, talán mert nem gondolkodtak óvodás kislány fejjel. Nekem díjazott előadás. Lehet, hogy kellett volna nő a zsűribe?


Következik a 3. Rész

benne: Boldog képek


takacsvera
Képek: takacsvera

2013. május 16., csütörtök

Összefoglaló,a Bábszínházak Találkozóján látottakról

Emlékezetes pillanatok  1. rész

 Magyarországi Bábszínházak XI. Találkozója
2013. Május 9 – 13.
Hosszú vajúdás után 1 év kihagyással került megrendezésre a Bábszínházak találkozója Kecskeméten. 24 társulat, 33 előadással vett részt, tehát a Bábszínházak élnek, dolgoznak, és azt a találkozó bizonyította, hogy értékes előadásokat állítanak színpadra.
A kecskeméti egy olyan seregszemle, ahol van ugyan zsűri, de nincsenek díjak, persze azért mindig érezhető hogy melyik előadások nyerhetnének.
A szombathelyi Mesebolt Bábszínház  MADARAK VOLTUNK  c. előadása elvihette volna a fődíjat
Kovács Géza rendező, a színház igazgatója, kiváló fiatal csapatot épít maga köré.
A  Madarak voltunk előadáshoz az alapanyagot Kovács Géza Bódvalenkén látta,  a freskófalu egyik házának falán. Megragadta őt a vándorlás, az elvágyódás lírai kifejezése.
Valaha madarak voltunk
Isten tenyerén lakoztunk
Egyik ágról másra szálltunk
Ami kellett rátaláltunk

/Talán emlékszünk néhányan, hogy Sára Sándor Cigányok c., a hatvanas évek elején készült és elementáris erővel ható kisfilmjének kulcsjelentében is ezt a szöveget halljuk, borzongató szépséggel/
A mese csupa kacagás, csupa fájdalom, zenész, színész, bábos szereplőkkel. Galuska László Pál okos, jól szerkesztett, szép nyelvű forgatókönyvet irt  /tanulság már így előre: író kell!/

Boráros Szilárd szép és praktikus díszletet épített, nyugodtan mondható, hogy a tőle megszokott igényességgel. Egy szekér, ami asztal, vándorút, palota, színpad, minden oldala szeglete új helyszínt teremt. Persze bábszínpadon ez természetes. :)
A második nap reggelén került színre a Madarak voltunk, de az utolsó napon is szóbeszéd, és példálózás tárgya volt. Mi más jelenti a sikert?
/ Részlet a Találkozó záróközleményéből: ... a Magyar Bábművészek Szövetsége azonban- azokon a fesztiválokon, amelyekért védnökséget vállal - hagyományosan kiemel egy produkciót a látottak közül, amelyet elismerésben részesít. A díjat ezúttal a szombathelyi Mesebolt Bábszínház társulata érdemelte ki újító törekvéseiért és magas művészi színvonalú produkciójáért.  /

Egyéni díjat Fabók Mariannak adnék. A SZÉKELY MENYECSKE MEG AZ ÖRDÖG története már három éve járja az országot, 119. előadását láttuk a fesztiválon. Letisztult, hatásos, harsány vásári bábjáték, amit szokatlan módon egy fiatal, törékeny nő játszik, tökéletes hitelességgel, mégis maian. Sokan játszanak vásári bábjátékot. Pályi János, Kovács Géza és újabban beállt a sorba Schneider Jankó.  ÉS Jók! De Fabók valahogy más. Őt nem a régi vurstli levegője lengi körül, hanem valami tavaszi, friss szél. Nem könnyű vásári bábjátékosnak lenni. Egyedül felállítani, lebontani a díszletet /a szépséges székely kapu, ezer ötletes nyílásával, hajlatával Mátravölgyi Ákos mestermunkája/ bábokat cserélni, hangokat váltani. Ráadásul nem egy keretben, hanem az egész díszletben játszik, mindig más alakban más lukból bújik ki, sőt félbáb-félemberként még a díszlet előtt is sétál.
Díjakat neki.
VasLaci
A legnagyobb vitát a Vaskakas Vaslacija váltotta ki. Kísérletező, nagyszabású, mai, hatásos, valódi horror, komolyan vette Benedek Eleket és képpé formálta a mesét.
A történetet én nem Vas Laci nevű vitézzel olvastam annak idején, gondolom a Vaskakas Bábszínház kedvéért választották a sok hasonló mesefigura közül VasLacit. A töbi is hasonló kalandokon megy át: alvilág, háromféle sárkány, királylányok  - itt testvérhúgok -,  griffmadár,  harc a kígyókkal, boszorkányokkal, és harc és gyilkolás és ragasztó füvek és szerelem és harc... Kavarog a sok népmese elem a fejünkben és a Vaslaciban is.
 Három, nagy, átlátszó henger forog körbe, ezek alakítják az egyes játéktereket, hatalmas sárkányfejek néha  uv fénnyel megvilágítva, egészen különös félelmetes hatást keltve, igazi színházat látunk. Az erdő a fekete, aprószemű fémhálóra van vetítve... lenyűgöz a látvány és a székbe tapaszt, kiszívja az energiákat. És Vas Laci győz!  Győz, hiszen ő egy akcióhős és népmesehős egyben. És ezek mindig győznek.
 
Persze van egy koronás „népitáncoló” narrátor, aki valamiért beszéd közben is csapkodja a lábaszárát és hejjehujjog.. ez nekem nem tetszett, mert nevetségesnek hatott, az sem tetszett, amikor a sárkány és Vaslaci erős, hatásos, bábos harcát még két ketrecharcos is megvívja, népi motívumokból épített ősi tánccal, feleslegesen. Ami nekem tetszett /sokaknak nem/, mai piktogramok jelennek meg a képen, ezek néha nagyon szellemesen elidegenítenek, helyre teszik a viszonyomat a mesével, mikor már nagyon félnék, és agyonizgulnám magam.  Képzeljük el, ha gyerek vagyok és még nem tudom, hogy az a helyzet, hogy ezekben a mesékben a hős mindig nyer, drukkolnék, hogy nyerjen, mennyire megnyugtatna, hogy vannak piktogramok, amik mutatják az utat, és segítik a hőst, innen a mából.

Szóval VasLaci, Tengely Gábor rendező alkotása igazán figyelemre méltó. S az is lehet, hogy a jövő útját mutatja, egyik útját, ami arról szól, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközt, korszerű technikát használni kell. És új nyelvet kialakítani.
A Madarak voltunk mindenben hagyományos és hatásos
A VasLaci útkeresős, illeszkedik a mai trendekhez és hatásos, bár sokak számára nehezen befogadható – de lehet, hogy ez az Ő hibájuk, és lehet, hogy a darabon is kell még finomítani.
Kovács Géza a magyar bábszínházak egyik legnagyobb tekintélyű alkotója évtizedek óta
Tengely Gábor a fiatal nemzedék kísérletező kedvű, izgalmas egyénisége
Jó volt látni a munkájukat egymás mellett.
Két út, amin érdemes járni továbbra is.

Írói kérdés:
Vannak darabok, amiket nem írt senki. Amik csak úgy lettek, a bábszínházi boszorkák írhatták őket, de nem akarják levetni az inkognitójukat.
 Tudom, hogy jogdíj  kérdések bújnak meg emögött, de ez nem helyes. Az író mindennek az alapja, még akkor is, ha a bábszínház képzőművészet, látványműfaj, ahol a formák, színek, mozgások teremtik meg a hangulatot. De igaz szavak nélkül mindez mitsem ér.
És miért van ilyen kevés író a bábszínházak környékén? Miközben a gyerekirodalom virágzik éppen. Sok jó regény, novella jelenik meg, verses mesék, folytatásos történetek. Nem is tudom, miért kell a hetvenes évek külföldi szerzőihez visszanyúlni. S ha már a hetvenes éveket említem, most kerültek fel a Digitális Irodalmi Akadémia oldalára Pásándi Géza meséi . Bábszínpadért kiált mindegyik.
Persze az is igaz, hogy  Ulickája és Sven Nordquist  nagyon jó alapanyagot adtak, a színpadra alkalmazó Kolozsi Angélának / Százlábúak láb alatt/ és Fekete Ádámnak / Pettson és Findusz/.

Az első rész vége

 
Ő egy korszerű boszorkány, lehet hogy ő írja a szerzőtlen forgatókönyveket?