2013. november 30., szombat

"...csak máshonnan kell nézni.."

Néhány összefoglaló gondolat a 7. Gyermek és Ifjúsági Színházi Szemléről



A kilencvenes évek végén indult el az a folyamat, amelynek eredményeképpen már a hetedik gyermekszínházi szemle zajlott le a Marczibányi Téri Művelődési Központ épületében és szervezésében. A kétévenként megrendezett fesztiválon az utaztatható, kis térben is játszható előadások szerepelnek. A páros években Kaposváron a Gyermekszínházi Biennálén a nagyobb színpadra készült darabok is helyet kapnak. Így rendszeresen áttekinthető a gyerekszínházak helyzete, a válogatott előadások megmutatják a legjobbakat.

Egy sikeres, érdekes, színes szemléről beszélhetünk. Az ifjúságnak szánt és az úgynevezett megbeszélős műfajok voltak többségben. Érdekes, hogy a kecskeméti Bábszínházak Találkozóján /http://babszinhazak2013.blogspot.hu/ ez év tavaszán reveláció erejével ható előadások itt csak langyos elismerést arattak. KivéveFabók Mancsi, aki langyosnak egyáltalán nem mondható. A székely menyecske meg az ördög című előadása egy műfaj tiszta megjelenése. Fabók vásári bábjátékos. Vagy népi bábjátékos. Elhangzott, hogy a műfajt Kemény Henrik-iszinten műveli. Mint a nagy előd, ő is képes akármilyen helyszínen, akármilyen korú és összetételű közönség előtt ugyanazon a színvonalon játszani, improvizálni. Van egy bőröndje, autós csomagtartója, abban a díszlet, Mátravölgyi Ákos kiváló munkája. És a bábok, remek formájú, testre épülő fura figurák, Lellei Pál alkotásai. És van ő, Mancsi, egy törékeny, fiatal színésznő, aki minden férfit megelőzve viszi tovább egy régi műfaj egészséges harsányságát, a székely menyecske és az ördög történeteinek pajzán humorát. Milyen furcsa, hogy a nyelve nem valódi tájszólás, mégis valódinak halljuk. A ruhája nem valódi népviselet, mégis valódinak látjuk. Lehengerlő erejű tehetség. Még az álszent finomkodókban is megakad a tiltakozó szó. Méltán kapta a szemle fődíját.

A tiltakozást csak azért említettem, mert a szemle Üveghegy-díjas alkotása, a Ciróka Bábszínház Csomótündér-előadása minden tündéri szépsége ellenére elérte, hogy volt olyan iskola, amelyik visszautasította azt a bérletet, amiben ez az előadás is szerepelt, mondván: a válásról ne beszéljenek a bábszínpadon a kisgyereknek. Korlátolt és nevetséges hozzáállás. Reméljük, elszigetelt.

A Csomótündér nagyon eredeti mese. Gimesi Dóra találmányát sokan méltatták már, joggal. Kuthy Ágnes rendezése megtalálta azt a stílust, ami szívszorító és kacagtató perceket vegyít. Remek színészek. Szép díszletben. Kerek és színház.

Lelkes fogadtatásra talált, bár a végén díjat nem kapott a Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves fizikai színházi rendező-koreográfus osztály vizsgaelőadása, a Toldi, Horváth Csaba rendezői és Lukáts Andor rendezőtanári támogatásával.

Mindenekelőtt meg kell értenünk, mi az a fizikai színházi rendezői szak. 

Az első ilyen osztály 2008-ban indult, Ladányi Andrea vezetésével. Tőle idézünk:

„...A fizikai színház fogalma és gyakorlata ma Magyarországon még nem vagy alig ismert, ugyanakkor több évtizedes nemzetközi múlttal rendelkezik. Kialakulására jelentősen hatott (főleg Kelet-Európában) Mejerhold és Grotowski munkássága, illetve az olyan színházi alkotóké, mint Bob Wilson, Pina Bausch vagy Nagy József. A gyökerek azonban még mélyebbek, a commedia dell’artéig vagy az ázsiai színházi és táncformákig (nó, kabuki, bunraku, butó) nyúlnak vissza. A fogalmat a DV8 együttes kezdte használni a maga színházi munkájára, tulajdonképpen ebből nőtt ki. Ennek alapján a fizikai színház több különböző stílusirányzat gyűjtőneve. Magába foglalja a kortárs tánc irányzatait (angolszász gyakorlat), az akrobatikus képességeket, a maszk használatát, cirkuszi elemeket (francia, kanadai iskolák), mozgásszínházi formákat, a test mint kifejező- és alkotóeszköz magas fokú, koncentrált és kreatív használatát, de a beszédet is... ”

Az osztály nagyon jól vizsgázott.

 Az elején egy csapat fiatal elkezd mozogni, vagyis különféle pózokat vesznek fel 4 percig. A tikkadt szöcskenyájakat látjuk? Aztán elkezdődik a Toldi. Arany János szövege. Végig. Kihagyás nélkül. Közben mindenfélét csinálnak, eszközül saját testükön kívül csak az egyetemi próbateremben található tárgyakat használhatják. Tűzoltóvödröt, tornaszőnyeget, falfestéket, a folyosóra néző, mozdítható ablakokat.

Aki csak olvas erről, azt is gondolhatja, hogy ez kibírhatatlan. Hát hosszú, az biztos. De valamiért mégis élvezhető. Na nem a hatodikosoknak, mert azért van egy pont, amikor nekik elegük lesz. A felénél. Láttuk, ahogy a szemle szervezői hatásos pedagógia módszerekkel visszazavarták a kiosonni készülő fiúkat a helyükre. De drámaszakos gimnazistaként és alternatív színházi világban edzett felnőttként jöhet az elragadtatás.

Akárhogy is, remek vizsga, élvezetes előadás. Különleges alkalmakra. Mint mondjuk egy szemle. Bár a legjobbak közé sorolták, díj már nem jutott neki. De megismerni és emlékezni rá nagyon jó.

Ez a szemle sokkal inkább volt ifjúsági, mint gyermekszínházi.



Mindjárt az első két napon mellbevágott a trágárság, amit pár éve még nem tűrt volna meg a gyermekszínházinak is nevezett szemle, de ma már szinte fel sem tűnik. "... Van az a rengeteg hézag a beszédben, ahová muszáj betenni egy ’bazmeg’-et..." mondja a több díjjal is jutalmazott Kerekasztal – Szputnyik előadás, A hosszabbik út egyik szereplője.

Pedig a nyelv lehetőségei számtalanok. A Csillagszedő Márió szerzője, Kiss Ottó úgy beszél, ahogy a magánéletben szoktunk, csak mert költő, valami kis csavarral felemeli, lírává teszi a hétköznapi mondatokat. A gyerekek szeretik, értik, kacagnak, a felnőttek szégyellik magukat, mert ami baj van, azt mind ők csinálják. Tengely Gábor Sipos Katikrumplibábjainak segítségével építette fel a versekből a valóságot. Finom, puha plüssbábok, elrajzolt karakteres képpel. Egységes, szépen komponált, tiszta előadás született nagy csendekkel, hogy legyen idő megemészteni a hallottakat. Valódi gyerekszemszögű világ. "A mélység, az ugyanolyan,/ mint a magasság. / Csak máshonnan kell nézni."

Ahogy Tengely Gábor másik rendezése, az Állampolgári ismeretek is a szereplők, a gimnazista korú fiatalok nyelvén beszél. Róluk szól. Megmutatja, milyenek. Merthogy ilyenek is, bármennyire rosszul esik ezt látni, hallani. Ezek a már kiskorukban magukra hagyott lányok, fiúk, amikor világgá mennek, már nem találják az utat visszafelé. Hol vagyok, hova megyek, ki vagyok? Unalomig ismert kérdések és mindenkinek meg kell velük küzdeni. Az erőszakkal, a nemi identitás keresésével, a politikai ficamokkal. A felnőtt fáradt és szegény és álomvilágban él és el van foglalva a maga bajával. Felolvassák az alaptörvény mondatait, büszkék, hogy milyen jó is ez, aztán hogy mi történik előtte és utána egy középiskolás osztályban...?

Az Állampolgári ismeretek egy angol regény adaptációja, Mark Ravenhill írta, 2004-ből való, csak mi 10 év múlva jutottunk el oda, ahol ők akkor voltak. Lehet, hogy már túl vannak ezen? Majd 10 év múlva megtudjuk, hogyan reagáltak? Az állampolgári ismeretek bátor, mert nem hozott zavarba bennünket azzal, hogy véleményt kell mondanunk, befejezést kreálnunk magunknak. Hagyta a színházat annak, ami, színháznak. Bár a szakmai megbeszélésén javasolták, hogy tegyenek köré valami drámapedagógia keretet, akkor talán játszhatják majd az iskolákban, de abban senki nem bízott, hogy ma itt egy iskolába ez a darab beteheti a lábát. A valóság tényei tényleg fájóak, és a pedagógus, a szülő, a felnőtt szereti, ha a dolgok olyannak látszanak, amilyennek ő látni szeretné őket.

Az előadás főszereplője Spiegl Anna. Őt ahányszor látom, nekem mindig beivódik, nagyon erős, eszköztelen, mégis hatásos. Nem osztottak színészdíjakat, de Spiegl Anna a legjobb színésznő díjára esélyes lett volna. Talán Hajós ZsuzsaA hosszabbik út című drámában nyújtott alakítása lehetett volna a versenytársa. Hajós Zsuzsa a piros esőköpenyben az ugrótorony tetejéről visszatérve, a maga tragédiáitól terhelten a humánumot képviselte.

Kár hogy az alkotói munkáról kevés szó esett. Pedig a legjobb fiatal tervező díjért megküzdhetett volna Miareczky Edit(Lúdas Matyi) és Jakób Nóra (Rómeó és Júlia) A férfi színész díjért Ivanics Tamás és Kovács Krisztián szállhatott volna ringbe, vagy akár egy merész húzással a Béli Ádám-Czupi Dániel páros (Benga).

22 izgalmas előadást láttunk. Talán kettő, ha volt, amire nem érdemes emlékezni.

A http://gyermekszinhaziszemle.blogspot.hu/minden napról, s minden előadásról található valami, interjú linkje, videók és képek, vita-összefoglalók.

Takács Vera

7. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle

2013. november 18-24.

Marczibányi Téri Művelődési Központ

2013. november 13., szerda

VII. KAPOSVÁRI NEMZETKÖZI ASSITEJ GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI SZÍNHÁZAK BIENNÁLÉJA


Még el sem kezdődött az 5. Gyermekszínházi Szemle máris itt a Biennálé két felhívása

Megrendezésre kerül: 

VII. KAPOSVÁRI NEMZETKÖZI ASSITEJ GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI SZÍNHÁZAK BIENNÁLÉJA

Kaposvár, 2014. május 5–10.

Jelentkezni lehet!
2012 januárja és 2014 januárja között Magyarországon bemutatott gyermek- és ifjúsági színházi előadásokkal


jelentkezési határidő: 2014. január 31.



_______________



II.

Az ASSITEJ Magyar Központja
nyílt pályázatot hirdet a
VII. Kaposvári Gyermek és -Ifjúsági Színházi Biennále -(2
2014. május 5 - 10
arculatának megtervezésére.


_________________________